Beszédtervezési és önellenőrzési folyamatok kilencéves gyermekeknél

A spontán beszéd létrehozását bonyolult tervezési folyamatok előzik meg, amelyek az aktuális kivitelezéssel egy időben zajlanak. A szimultán működésekből adódóan a spontán beszéd megakadásjelenségeket tartalmaz, amelyek utalnak egyrészt a tervezési folyamatokra, másrészt az önmonitorozó mechanizmusokra. A jelen kutatásban kilencéves gyermekek spontán beszédét elemeztük a megakadásjelenségek szempontjából. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a kilencéves gyermekek miként hoznak létre spontán megnyilatkozásokat, illetve hogyan monitorozzák saját beszédüket. A vizsgálathoz 18 gyermekkel (9 lány és 9 fiú) készítettünk monologikus felvételeket a családjukról, hobbijukról, iskolai tevékenységükről. A gyermekeket véletlenszerűen választottuk ki egy budapesti általános iskola harmadik osztályából. Mindannyian egynyelvűek, tipikus beszédfejlődésűek voltak, és egyiküknek sem volt hallásproblémája és beszédhibája. A teljes korpusz időtartama 67 perc, ezt annotáltuk a Praat 5.3 programban. Elemeztük a megakadásjelenségek típusát és azok előfordulási arányát. A mennyiségi elemzések mellett a kutatás során kitértünk az egyes megakadások minőségi elemzésére (hibatípus, temporális jellemzők). Az eredmények szerint a kilencévesek közlései és azok felszíni megakadásjelenségei a felnőtt mintához közelítenek, de bizonyos tervezési és javítási folyamatok még életkorspecifikus jellemzőket mutatnak

A hezitációs jelenségek vizsgálata kisiskolás gyermekek spontán beszédében

A kitöltött szünetek nyelvfüggetlen, gyakori jelenségei a spontán beszédnek. Elsődleges funkciójuk, hogy időt biztosítsanak a beszélőnek a rejtett beszédtervezési folyamatok megfelelő működtetéséhez. Fontos szerepük van továbbá a javítási folyamatokban, és hozzájárulnak a társalgásoknál a beszédszándék kifejezéséhez is. A jelen kutatás célja a kitöltött szünetek elemzése a tekintetben, hogy tapadnak-e, azaz a beszélő egyidejűleg ejti-e őket a szavakkal (megelőzően vagy követően), avagy néma szünetek között jelennek meg a beszédben. Elemezzük azt is, hogy a kitöltött szünetek ezen sajátosságai hogyan alakulnak a különböző életkorú személyek beszédében. A kutatáshoz 54 narratívát vizsgáltunk, a korpusz időtartama mintegy három óra. Három életkori csoportban elemeztük a kitöltött szüneteket: 8 és 9 éves gyermekekkel, valamint felnőttekkel. Az eredmények azt mutatták, hogy a kisiskolások beszédében kevesebb a kitöltött szünet, időtartamuk hosszabb, mint a felnőtteknél; és jóval ritkább a tapadó jelenségek aránya

Szóidőtartamok gyermekek és felnőttek spontán narratíváiban

A szavak időtartamát a beszédben számos tényező befolyásolja. A kutatás célja szóidőtartamok elemzése felnőttek és kisiskolások spontán beszédében, a gyermekek narratíváinak ilyen szempontú elemzése magyar nyelven elsőként történt meg. A szóidőtartamok elemzéséhez két korpuszt használtunk. A gyermekek beszédének vizsgálatához narratívákat rögzítettünk.A felnőttek szóidőtartamainak vizsgálatához a BEA-adatbázisból válogattunk narratívákat.Automatikusan meghatároztuk a szavak időtartamát és a beszélők artikulációs tempóját.a beszélő életkora befolyásolja a szóidőtartamokat. A szavak időtartama szignifikánsan hosszabb a kilencéves iskolásoknál, mint a felnőttek beszédében. Ez egyrészt az artikulációs tempó különbségéből adódik: a gyermekek átlagosan három hanggal ejtettek kevesebbet percenként. A szóidőtartamok különbsége az időtartam mellett a beszédtervezési folyamatra vezethető vissza

Temporális szerveződés kilencévesek spontán beszédében

A beszélő életkora nagymértékben befolyásolja a beszéd számos jellemzőjét. A jelen kutatás célja a temporális jellemzők vizsgálata kilencéves gyermekek spontán beszédében. A kutatás fő kérdése, hogy milyen paraméterek jellemzik a beszédet ebben az életkorban, mert ezeket összevetve a kisebb gyermekek és a felnőttek adataival, képet kaphatunk az anyanyelv-elsajátítás egy állomásáról, az esetleges minőségi változásokról és tendenciákról. A kutatáshoz narratívákat rögzítettünk, a korpuszt több szinten annotáltuk a Praat progamban.Elemeztük a beszédszakaszok (szünettől szünetig tartó beszédegységek), a néma- és a kitöltött szünetek időtartamát; a kitöltött szünetek realizációját; az artikulációs- és beszédtempót. A kutatás számos új eredménnyel szolgált a kilencévesek narratíváinak temporális jellemzőiről, amely a felnőttekéhez képest életkorspecifikus jellemzőket mutat

Beszédtervezési és önellenőrzési folyamatok kilencéves gyermekeknél

A spontán beszéd létrehozását bonyolult tervezési folyamatok előzik meg, amelyek az aktuális kivitelezéssel egy időben zajlanak. A szimultán működésekből adódóan a spontán beszéd megakadásjelenségeket tartalmaz, amelyek utalnak egyrészt a tervezési folyamatokra, másrészt az önmonitorozó mechanizmusokra. A jelen kutatásban kilencéves gyermekek spontán beszédét elemeztük a megakadásjelenségek szempontjából. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a kilencéves gyermekek miként hoznak létre spontán megnyilatkozásokat, illetve hogyan monitorozzák saját beszédüket. A vizsgálathoz 18 gyermekkel (9 lány és 9 fiú) készítettünk monologikus felvételeket a családjukról, hobbijukról, iskolai tevékenységükről. A gyermekeket véletlenszerűen választottuk ki egy budapesti általános iskola harmadik osztályából. Mindannyian egynyelvűek, tipikus beszédfejlődésűek voltak, és egyiküknek sem volt hallásproblémája és beszédhibája. A teljes korpusz időtartama 67 perc, ezt annotáltuk a Praat 5.3 programban. Elemeztük a megakadásjelenségek típusát és azok előfordulási arányát. A mennyiségi elemzések mellett a kutatás során kitértünk az egyes megakadások minőségi elemzésére (hibatípus, temporális jellemzők). Az eredmények szerint a kilencévesek közlései és azok felszíni megakadásjelenségei a felnőtt mintához közelítenek, de bizonyos tervezési és javítási folyamatok még életkorspecifikus jellemzőket mutatnak

Temporális szerveződés kilencéves gyermekek spontán beszédében

A beszélő életkora nagymértékben befolyásolja a beszéd számos jellemzőjét. A jelen kutatás célja a temporális jellemzők vizsgálata kilencéves gyermekek spontán beszédében. A kutatás fő kérdése, hogy milyen paraméterek jellemzik a beszédet ebben az életkorban, mert ezeket összevetve a kisebb gyermekek és a felnőttek adataival, képet kaphatunk az anyanyelv-elsajátítás egy állomásáról, az esetleges minőségi változásokról és tendenciákról. A kutatáshoz narratívákat rögzítettünk, a korpuszt több szinten annotáltuk a Praat progamban.Elemeztük a beszédszakaszok (szünettől szünetig tartó beszédegységek), a néma- és a kitöltött szünetek időtartamát; a kitöltött szünetek realizációját; az artikulációs- és beszédtempót. A kutatás számos új eredménnyel szolgált a kilencévesek narratíváinak temporális jellemzőiről, amely a felnőttekéhez képest életkorspecifikus jellemzőket mutat

A tulajdonnév mint az előítélet forrása

Proper names as sources of prejudice     Chances of career success for minorities have been the subject of Hungarian and international research into prejudice from different methodological points of view. Most such surveys focus on the Roma population, or are oriented to labour market-related issues. The degree of prejudice against certain Hungarian minorities (especially against Gypsies and Jews) in the majority society can easily be detected from these studies; systematic research into discrimination based on one’s name, however, has not yet been so extensive. This paper intends to demonstrate that the presence of this social phenomenon using Hungarian and international examples, and calls attention to the fact that such research is necessary to fill an existing gap

Pausing strategies with regard to speech style

Speech is occasionally interrupted by silent and filled pauses of various length. Pauses have many different functions in spontaneous speech (e.g. breathing, marking syntactic boundaries as well as speech planning difficulties, time for self-repair). The aim of the study was the analysis of the interrelation between the temporal pattern and the syntactical position of silent pauses (SP) on one hand. On the other hand, filled pauses (FP) were also analyzed according to their phonetic realization, as well as the combination of SPs and FPs. The effect of speech style on pausing strategies was also analyzed. A narrative recording and a conversational recording from 10 speakers (ages between 20 and 35 years, 5 male, 5 female) were selected from Hungarian Spontaneous Speech Database for the study. The material was manually annotated, silent pauses were categorized, then the duration of pauses were extracted. Results showed that the position of silent and filled pauses affects their duration. The speech style did not influenced the frequency of pauses. However, silent and filled pauses were longer in narratives than in conversations. Results suggest that pausing strategies are similar in general; however, the timing patterns of pauses may depend on various factors, e.g. speech style